AMIKOR NEM A JELEN, HANEM A MÚLT DÖNT HELYETTED

Sokszor látom, hogy két ember között valódi kapcsolódás, vonzalom és kölcsönös lehetőség születik. Látom ezt a számmisztika vagy asztrológiai elemzésből, de hiába van ott a kapcsolódás és az áldás, ha a múlt árnyéka ezt nem engedi láttatni.

A boldogsághoz nem elég találkozni valakivel, aki fontos lehet számunkra. Bátorság is kell ahhoz, hogy közel engedjük magunkhoz.

Sok kapcsolat éppen itt torpan meg.

Az egyik fél már nemcsak a jelenlegi társát látja, hanem mindazt is, amit korábban átélt. Egy csalódást. Egy megcsalást. Egy elhagyást. Egy kapcsolatot, amelyben túl sokat adott, alárendelődött, folyton megfelelni próbált, túlgondoskodott, túlaggódott vagy elveszítette önmagát.

Amikor pedig az új kapcsolatban megjelenik egy hasonló mondat, helyzet vagy érzés, működésbe lépnek a régi „nyomógombok”. A jelenlegi társ talán csak megérint egy érzékeny pontot, de a félelem máris azt üzeni:

„Vigyázz! Ez megint ugyanaz lesz.”

„Újra fájni fog.”

„Inkább menj el, mielőtt elhagynak.” 

„Ne engedd közel, mert megint sérülni fogsz.”

Ilyenkor érdemes megállni, és őszintén megkérdezni magadtól:

"Valóban a jelenlegi társam viselkedése váltja ki belőlem ezt az érzést, vagy egy korábbi ember által okozott fájdalomra emlékszem?"

Ez nagyon fontos különbség.

Természetesen nem minden félelmet kell figyelmen kívül hagyni. Ha a jelenlegi kapcsolatban bántás, tiszteletlenség, manipuláció, hazugság vagy következetlen viselkedés van, arra oda kell figyelni. A belső jelzéseink sokszor valóban védenek bennünket.

De előfordulhat, hogy a másik ember nem bánt, csak közeledik. Nem akar uralkodni rajtad, csak fontos lettél neki. Nem készül elhagyni, csak néha csendre vagy időre van szüksége. Te mégis ugyanazt a veszélyt érzed, mert a tested és a lelked emlékszik arra, ami korábban történt.

Ilyenkor nem feltétlenül a jelenből menekülsz, hanem a múltadat próbálod elkerülni.

Pedig a múlt megtanított valamire. Már tudod, milyen érzés önmagadat feladni. Tudod, milyen, amikor többet adsz, mint amennyit elbírsz. Felismerheted a túlzott megfelelést, az alárendelődést, a féltékenységet, a túlgondoskodást és a túlaggódást.

Ez a tapasztalat nemcsak seb, hanem tudás is.

Most már nem ugyanaz az ember vagy, aki akkor voltál. Többet tudsz önmagadról, felismerheted a határaidat, és hamarabb észreveheted, ha valami nincs rendben. Már képes lehetsz kimondani, mire van szükséged, és azt is, amit nem szeretnél többé átélni.

Ezért ne írd meg előre a következő kapcsolat történetét a régi kapcsolatod tapasztalatai alapján!

Ne mondd ki előre:

„Úgyis meg fog bántani.” 

„Biztosan el fog hagyni.”

„Megint elveszítem önmagamat.”

„Ezt sem fogom tudni jól megoldani.”

Honnan tudod, hogy nem fogod tudni?

Hiszen már van tapasztalatod. Már felismerhetsz olyan dolgokat, amelyeket korábban nem láttál. Már dönthetsz másként. Már húzhatsz határt. Már kérhetsz. Már mondhatsz nemet. És úgy is szerethetsz valakit, hogy közben önmagad mellett maradsz.

Nem az a feladatod, hogy soha többé ne félj. Hanem az, hogy ne engedd automatikusan a félelemnek átvenni az irányítást.

Amikor legközelebb egy múltból érkező érzés lefékez, kérdezd meg magadtól:

Mi történik valójában itt és most?

Mitől félek pontosan?

Van ennek valódi jele a jelenben, vagy a múltam beszél belőlem?

Mire lenne szükségem ahhoz, hogy biztonságban érezzem magam? 

Mi történhetne, ha ezúttal nem menekülnék el, hanem őszintén beszélnék?

Lehet, hogy a kapcsolat végül nem marad meg. Erre soha nincs biztosíték. De óriási különbség van aközött, hogy azért lépsz ki, mert valóban nem jó neked, vagy azért lököd el a másikat, mert a múltad nem engedi, hogy kiderüljön: ezúttal akár másként is történhetne.

Ne engedd, hogy egy régi történet elvegye tőled egy új történet lehetőségét.

Amikor a félelem ismét megjelenik, jusson eszedbe:

"Ha most kizárólag a múlt fájdalmaira hallgatok, talán megóvom magam egy lehetséges csalódástól, de közben megfoszthatom magam valami újtól, valami mástól, és talán attól az embertől is, akivel végre boldog lehetnék."

Nem kell vakon rohannod előre. Haladhatsz lassan, figyelhetsz, kérdezhetsz és óvhatod magad. De adj lehetőséget a jelennek arra, hogy bebizonyítsa: nem minden ember ugyanaz, és nem minden kapcsolatnak kell úgy végződnie, ahogyan az előzőnek.

Ha úgy érzed, egyedül nehéz eligazodnod az érzéseid és a félelmeid között, itt vagyok, és segítek. Együtt átnézzük, mi tartozik valóban a jelenhez, és mit hozol magaddal a múltból. Segítek megérteni és a helyére tenni mindazt, ami benned zajlik, de ne engedd, hogy a régi sebeid és félelmeid irányítsák tovább az életedet.

Várlak szeretettel

Illés-Szabó Erika

motivációs és életviteli tanácsadó