Miért olyan nehéz segítséget kérni?
Amikor az erősségből észrevétlenül magány lesz
Talán te is ismered azt az érzést, amikor már nagyon fáradt vagy, mégis azt mondod: „Megoldom.”
Nem azért, mert valóban minden rendben van, hanem mert nehéz kimondani, hogy most szükséged lenne valakire. Inkább még egyszer összeszeded magad, tovább viszed a feladatokat, meghallgatod a többieket, és megpróbálsz erős maradni.
Kívülről úgy tűnhet, hogy mindent kézben tartasz. Belül azonban egyre erősebben jelenhet meg a vágy: bárcsak valaki most engem is megtartana egy kicsit.
A segítségkérés sokszor nem azért nehéz, mert nincs körülöttünk senki. Hanem azért, mert valahol útközben megtanultuk: akkor vagyunk erősek, ha egyedül is elbírunk mindent.
Pedig segítséget kérni nem az erő hiánya. Sokszor éppen annak a jele, hogy már őszintén látod a saját határaidat.
Mi állhat a „majd én megoldom” mögött?
Az önállóság érték. Jó érzés tudni, hogy számíthatsz magadra. A nehézség akkor kezdődik, amikor az önállóság már nem választás, hanem belső kényszer lesz.
Ilyenkor a segítségkérés mögött ilyen félelmek jelenhetnek meg:
„Nem akarok teher lenni.”
„Mit gondolnak majd rólam?”
„Másoknak is megvan a saját bajuk.”
„Ha nem én csinálom, nem lesz jól megcsinálva.”
„Ha megmutatom, hogy nehéz, gyengének látnak.”
„Úgyis csalódni fogok, ezért inkább nem kérek.”
Ezek a mondatok gyakran nem a jelenlegi helyzetről szólnak. Lehet, hogy régebben valóban nem kaptál segítséget, amikor szükséged lett volna rá. Talán túl korán kellett felelősséget vállalnod, erősnek lenned, másokra figyelned. Az is lehet, hogy a környezetedben a segítségkérést panaszkodásnak, gyengeségnek vagy kiszolgáltatottságnak tekintették.
Ilyenkor érthető, ha felnőttként nehéz elhinni, hogy valaki úgy is melletted lehet, hogy ezért nem kell szégyenkezned vagy viszonoznod valamit.
Nem ugyanaz segítséget kérni és átadni a felelősséget
Sokan attól tartanak, hogy a segítségkéréssel elveszítik az önállóságukat. Pedig segítséget kérni nem azt jelenti, hogy valaki más oldja meg helyetted az életedet.
Jelentheti azt, hogy:
elmondod, mi van benned;
megkérsz valakit egy konkrét feladatra;
tanácsot kérsz, de a döntést te hozod meg;
elfogadsz egy feléd nyújtott kezet;
szakmai támogatást keresel egy olyan helyzetben, amelyet egyedül nehéz átlátnod.
A felelősség továbbra is nálad marad, de nem kell minden lépést egyedül megtenned.
Miért lehet fontos a kapcsolódás?
A társas támogatás nem csupán kellemes érzés. Kutatási összefoglalók szerint a jó minőségű, megélt támogatás összefügghet a kedvezőbb lelki jólléttel, a stresszel szembeni nagyobb ellenálló képességgel és bizonyos testi egészségi mutatókkal is. Ez nem azt jelenti, hogy egy beszélgetés minden problémát megold. Inkább azt, hogy az emberi kapcsolódás valódi erőforrás lehet megterhelő időszakokban.
A segítségkérést ugyanakkor több tényező is akadályozhatja. Kutatásokban gyakran megjelenő akadály az önálló megküzdés erős elvárása, a nehézségek megfogalmazásának bizonytalansága, a szégyen és a megbélyegzéstől való félelem. Vagyis nem vagy egyedül azzal, ha a kérés gondolata is feszültséget kelt benned.
A másik nem mindig tudja, mire van szükséged
Amikor régóta te vagy az, aki mindent megold, a környezeted könnyen hiheti azt, hogy nincs szükséged segítségre. Lehet, hogy vársz: valaki végre vegye észre magától, mennyire elfáradtál.
Ez a vágy teljesen emberi. De a másik sokszor csak azt látja, amit kifelé mutatsz: hogy bírod, intézed, helytállsz.
A segítségkérés ezért nemcsak kérés, hanem tájékoztatás is. Megmutatod vele, mi zajlik benned, és lehetőséget adsz a másiknak arra, hogy valóban melletted legyen.
Hogyan kérhetsz úgy, hogy közben biztonságban érezd magad?
Nem kell rögtön a legnehezebb érzéseiddel kezdened. A segítség elfogadása is tanulható, apró lépésekben.
1. Nevezd meg pontosan, mire van szükséged
A „Segíts nekem!” túl tág lehet a másiknak, és kiszolgáltatottá tehet téged. Egy konkrét kérés biztonságosabb:
„Meghallgatnál tíz percig anélkül, hogy rögtön megoldást keresnénk?”
„El tudnád vinni ma a gyereket, hogy legyen egy órám pihenni?”
„Segítenél átnézni ezt a döntést? Kíváncsi vagyok, te mit látsz.”
„Most arra lenne szükségem, hogy csak legyél mellettem.”
2. Válaszd meg, kitől mit kérsz
Nem mindenki alkalmas mindenfajta támogatásra. Lehet valaki jó gyakorlati segítségben, de kevésbé tud érzelmileg jelen lenni. Más remek hallgató, de tanácsot nem szeretnél tőle kérni.
A bizalom nem azt jelenti, hogy mindenkinek mindent elmondasz. Azt jelenti, hogy felismered, kinek mit tudsz biztonsággal megmutatni.
3. Engedd meg a másiknak, hogy válaszoljon
A kérés nem követelés. A másik mondhat igent, nemet vagy ajánlhat más megoldást. Egy visszautasított kérés nem feltétlenül a te értékedről szól; lehet, hogy a másiknak éppen nincs ideje vagy kapacitása.
4. Figyeld meg, mi történik benned, amikor igent kapsz
Előfordulhat, hogy könnyebb kérni, mint valóban elfogadni a segítséget. Talán azonnal vissza akarod adni, kisebbíteni kezded a szükségletedet, vagy bizonygatod, hogy egyedül is ment volna.
Próbáld meg egyszerűen ezt mondani: „Köszönöm, ez most sokat jelent nekem.”
Rövid önreflexiós gyakorlat – A segítségkérés térképe
Gondolj egy mostani helyzetre, amelyben jól jönne támogatás. Írd le a válaszaidat:
Mi az, amit most egyedül próbálok elbírni?
Mitől tartok, ha segítséget kérek?
Ez a félelem a jelenből ered, vagy egy régebbi tapasztalatot idéz?
Milyen segítségre lenne valójában szükségem: meghallgatásra, gyakorlati támogatásra, tanácsra, pihenőidőre vagy szakmai kísérésre?
Ki az az egy ember, akitől ezt biztonsággal kérhetném?
Mi lenne a legkisebb, legkonkrétabb mondat, amellyel elindíthatnám a kérést?
Fejezd be ezt a mondatot:
„Nem attól vagyok erős, hogy mindent egyedül bírok, hanem attól is, hogy felismerem, amikor szükségem van…”
Nem kell megvárnod, amíg teljesen elfogysz
Sokszor csak akkor kérünk segítséget, amikor már annyira kimerültünk, hogy nincs más választásunk. Pedig a támogatás nem csupán vészhelyzetre való.
Kérhetsz segítséget akkor is, amikor még működsz. Amikor csak szeretnél tisztábban látni. Amikor jó lenne, ha valaki meghallgatna. Amikor nem megmentésre, hanem egy kis tehermentesítésre van szükséged.
Nem kell mindent egyedül megoldanod ahhoz, hogy erős, értékes és önálló maradj. Néha éppen az őszinte kapcsolódás segít abban, hogy újra megtaláld a saját erődet.
Ha tartósan elárasztanak a nehéz érzések, a mindennapi működésed jelentősen romlik, vagy úgy érzed, nem vagy biztonságban, kérj megfelelő mentálhigiénés, pszichológiai, orvosi vagy krízistámogatást. Egy életviteli tanácsadói beszélgetés nem helyettesíti az egészségügyi ellátást.
Szeretettel:
Illés-Szabó Erika
Motivációs és életviteli tanácsadó • LélekútSegítő
www.lelekutsegito.hu
Felhasznált szakmai források
Salaheddin, K. és Mason, B. (2016): Identifying barriers to mental health help-seeking among young adults in the UK. PubMed
Clement, S. és mtsai (2015): What is the impact of mental health-related stigma on help-seeking? A systematic review. PubMed
Uchino, B. N. (2006): Social support and health: a review of physiological processes. PubMed
Reblin, M. és Uchino, B. N. (2008): Social and Emotional Support and its Implication for Health. NIH/PMC